Repülés Gyerekkel - avagy maga az utazás, két picivel Budapesttől Afrikáig

Milyen két picurral 20+ órán át úton lenni? Mivel foglaltuk le őket? Hogy aludtak a repülőn? Milyen volt a "kiváltságos" sorban ülni? És mi a véleményünk erről a megosztó légitársaságról?

Maga az út nem indult egyszerűen. Szilveszter lévén a durrogtatások miatt nem sokat aludtunk és a reptérre vezető 1,5 órás autóúton sem aludtak el a gyerekek. Azután pedig az események pörgették fel őket, előre féltem, mi lesz így a két fáradt gyerkőccel.

A "semmi sem megy egyszerűen" mottónk ezúttal sem maradhatott el, a check in-nél jelezték, hogy valószínűleg el fogják venni a csomagjainkat a kapunál, mert túl sok. Márpedig én kifejezetten ügyeltem rá hogy annyi és akkora csomagunk legyen, amit felengednek, ha ezek után elveszik, nem állok jót magamért, gondoltam magamban. Emellett a gép 1 óra késéssel indul, így alig egy óránk marad átszállni, újabb rizikó, hogy a csomagjaink nem érnék el a csatlakozást. Míg én mindenen is izgultam, a hihetetlenül fáradt gyerkőceinken az álmosság apró jele sem mutatkozott, 3 óra pikk-pakk elrepült a reptéren az új játszósarokban.

Végül szerencsénk volt, nem csak, hogy mindenestől felengedtek a repülőre, de a baba miatt mindenhol prioritást élveztünk, ez igaz volt az egész út során. A babakocsit szintén többször kiemelték (köszönjük Babyzen Yoyo, megérte téged választani), hogy egy yoyot sosem nem vesznek el, menjünk csak mindenhol előre vele. Mivel elsőnek szálltunk fel, a rengeteg csomagunknak is volt helye (utólag is elnézést a körülöttünk ülőktől, de ez volt a megengedett csomagszám, egy nagyobb és egy kisebb kézipoggyász, plusz a babakocsi). Emiatt szoktunk még rövid átszállásnál aggódni, hogy a csomagjaink közel legyenek hozzánk.

Az első út Isztambulig pikk-pakk elrepült. Látszik, hogy főleg fapados társaságokkal volt tapasztalatunk, legalábbis a gyerekek óta nem voltunk ilyen hosszú úton. Tíz napnyi hideg élelemmel, rágcsával, italokkal, bébiételekkel és egy reklámtáskányi szendviccsel vágtunk neki az útnak. Tudtam, hogy a hosszabb járaton kapunk vacsorát, de az a fél fogunk sem szokott elég lenni. Legnagyobb meglepetésünkre a 2 órás (levegőben alig 1,5 óra) járaton is üdítőkkel, kávéval és 3 fogásos "uzsonnával" fogadtak minket. Ami ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy bőséges és mennyei volt minden, az összes járaton fenséges ételeket érettünk, jó pont a légitársaságnak. Az étkezések illetve a fel- és leszálláshoz kapott 1 csomag gumicukor teljesen lekötötte a gyerekeket, az utazós játékok tizedét sem próbáltuk ki. Hatalmas élmény volt a gyerekeknek a lehajtható-állítható asztalka, a monitor, amin lehetett filmet/mesét nézni, játszani, a repülőt követni, a távirányító, a füldugók. Minek ide játék?

Az egyetlen nehézség az étkezésnél mutatkozott - ugye a hiányzó rutin -, amikor is az ölemben ülő kisebb nem könnyítette meg a dolgom és nem győzte lehajigálni az amúgy is kicsi és zsúfolt tálcámról az ételeket. Hamar rájöttünk, hogy ők még ketten is kényelmesen elférnek egy széken, így beültek közénk egy mesével, mi pedig kényelmesen belakmározhattunk a maradékokból.

A két járat közt volt egy húzós átszállásunk, nem hazudok, legalább 40 percet gyalogoltunk az isztambuli repülőtéren, egy kisebb város az a létesítmény.

A második járat akkor indult, amikor otthon aludni indulnak a gyerekek, így már nagyon fáradtak voltak. Felszállás után kislányunk azonnal aludni akart (valószínűleg az is közrejátszott, hogy előtte elmondtam neki, milyen jó alvókuckót csinálunk neki), felfújtuk a lábtartót, pokrócokkal és párnákkal szuper kis helyet csináltunk neki. Már a vacsorát is alig bírták kivárni, próbálgatta a helyét, hogyan, milyen pózban aludhatna.

Alig, hogy minden elcsendesült, kislányunk épphogy elszenderült, a pici is lecsukta szemeit a hordozóban, mi pedig elégedetten nyugtáztuk, hogy sima utunk lesz, 3 perc nem telt bele és jött a stewardess, hogy azonnal rakjuk el a lábtartót, amin a gyerek alszik. Nem tértem magamhoz. Az a lábtartó - ha valaki nem Aliexpressen veszi -egy kisebb vagyon, kifejezetten repülőutakra tervezve, több tucat légitársaság által elfogadva. Jómagam is kisgyerekes világjárók oldalait bújva választottam ezt a megoldást. Mi az, hogy nem engedik? A hosszú veszekedésben végül alul maradtunk. Igyekeztünk kislányunkat a lehető legóvatosabban átpakolni a mellette lévő ülésre, férjem pedig átült máshova. Minket az eset annyira felbosszantott, hogy aludni sem tudtunk, ez volt az egyetlen rossz pont a légitársaságnak, de kisgyerekkel nem elhanyagolható.

Nagyobbik gyermekünk egész jól aludt a székeken is, felhúzott lábakkal, csak azért izgultam, hogy le ne essen onnan. Kisebbik csemeténk 1 órát hordozóban aludt, majd mikor megébredt szopizni, tettem a karfára egy párnát, arra támasztottam a fejét, így tartanom sem kellett, úgy aludt tovább az ölemben, egész kényelmes volt. Újabb egy óra után megint megébredt, akkor oldalt cseréltünk. Otthon is hasonló gyakorisággal ébred, az a fő, hogy mindig visszaaludt, így én elégedett voltam. Leszállás előtt 2 órával, hajnali fél 3-kor (otthoni idő szerint fél 1-kor) azonban, amikor elkezdték feltálalni a reggelit, a fény és a zaj felébresztette a kezemben alvó picit, ő pedig később felverte a nagyobbat, aki nagyon fáradt volt még. Ekkor éreztem azt, hogy nagyon önzők vagyunk, amiért őt ennek kitesszük. Semmi mást nem akart, csak aludni, de nem tudott, alig 3 órát aludhattak a 12 helyett. Ezután a leszállás, kiszállás, vízum, Sim kártya és a szállásig való eljutás több, mint 2 órába telt, amíg nem aludhattak. Hiába voltunk mindenhol elsők a pici miatt, hiába nem adtunk fel csomagokat, hogy arra se kelljen várni és hiába foglaltam a lehető legközelebb szállást, így is nagyon sokat kellett várniuk, míg végre ágyba kerültek 

Milyen volt az első sorban ülni? Pro és kontra kisgyerekes szemmel:

Kezdeném a hátrányokkal, ugyanis ahogy leültünk az extra lábhelyes székeinkre, nem értettem, mások miért fizetnek ezért annyival többet? Az arcom előtt 1 méterre egy hatalmas falat bámultam, ami számomra elég nyomasztó volt. Mivel ott vannak a mosdók, nagy volt a forgalom. A lábtér sokkal nem volt nagyobb, játszani nem tudtak volna előttünk a gyerekek. A karfák csak a két középső ülés között felhajthatók, a két szélső ülésnek tömör karfaja volt, ugyanis abban vannak az asztalok. Ez egyedül utazva hasznos lehet, de kisgyerekkel inkább hátrány, hogy nem tud elfeküdni több ülésen és egymás mellé ülni sem tudtak így kényelmesen. Az asztalok itt kisebbek, egy nagyobb ember nem tudom, hogy fér el "alatta". Több helyen írtak, hogy alváshoz előnyös, mert a nagy fal lefogja a fény nagy részét, így sötétebb van. Nos, ezen a falon egy hatalmas TV állt olyan fényerővel és olyan villódzással, ami csukott szemmel is zavaró volt. Míg minden más sorban sötét volt, mi ki voltunk világítva. Nem mondom, hogy rossz volt kipróbálni, valószínűleg, ha engedték volna használni a lábtartót, jobb véleménnyel lennék róla, de így nem tudom azt írni, hogy ezért plusz pénzt adnék. Előnye talán, hogy elsőnek kaptunk mindent és leszállni is először tudtunk. Na meg nem feküdt senki az ölünkbe.