Kenya 5. rész - Vonattal a másodosztályon, medencézni a Tsavo East Nemzeti Parkban, majd szállás nélkül maradni Nairobiban

Az utolsó napokban sem unatkoztunk, aludtunk sátorban két pici gyerekkel a Nemzeti Park legbogarasabb területén, reggel majmok köszöntöttek minket, Nairobiban pedig szállás nélkül maradtunk a két fáradt gyerkőccel.

Vonattal a másodosztályon

5 teljes nap után az óceánparton, vonattal indultunk vissza Nairobi felé. Míg pár nappal korábban 3 óra alatt tettük meg a Mombasa - Diani Beach távot, visszafelé ugyanez 1 óra 50 percbe telt.

Mivel a reggel 8 órási vonatra túl korán kellett volna indultunk, a délután 2 órási vonattal pedig este későn értünk volna Nairobiba, megszakítottuk az utat és beiktattunk egy pihenőt Voi-ban. Így a délutáni vonattal fél 5-re érkeztünk az állomásra, ahonnan csupán 15 perc volt a szállásunk, 2 nappal később pedig 10-órakor indultunk innen tovább a reggeli járattal. 

A vasútállomás Mombasában inkább hasonlít a repülőterekhez, mind kialakításában, mind méreteiben. A biztonságot rendkívül komolyan veszik, a belépés előtt fel kellett sorakoztatnunk minden csomagunkat egy sorban, amit kutyákkal ellenőriztettek, majd ezek után még kétszer világították át a táskáinkat és kétszer motoztak minket. A jegyeinket négy helyen ellenőrizték, általában útlevéllel összevetve.

Miután végre sikerült bejutnunk a terminálba, az első osztályú, illetve priority zónába tereltek minket. Talán azt gondolták, hogy minden fehér első osztályon utazik, vagy a gyerekek miatt kerültünk ide, mindenesetre mi ezúttal a másodosztályra vettünk jegyeket. A váróteremben a különböző éttermek képviselői fogadtak mindenkit étlapokkal és itallapokkal. Jó lehetőség annak, aki egész nap úton van, az árak elfogadhatók (főétel 800-3000 Ft, Hamburger 900 Ft-tól, pizza 2200 Ft, egytálétel 900 Ft-tól, mennyei finom 0,5l friss mangó vagy maracuja dzsúsz 440 Ft). Az étel mellé kis műanyag asztalt is hoznak, amin elfogyaszthatjuk azt. Kártyát, készpénzt és dollárt is elfogadnak, ahogy az ország szinte minden pontján. A vonat indulása előtt fél órával kezdődik a beszállás, a legtöbben 1-1,5 órával korábban érkeznek.

A vonat 11 kocsiból állt, szuper tiszta, modern és légkondicionált. Az utazás során is folyamatosan takarítottak, mozgó büféből italt és ételt kínált a rendkívül elegáns öltözetű személyzet. Bármely európai vonattársaság megirigyelné ezt a színvonalat. Az első osztályon kényelmes, extra széles ülések vannak hatalmas lábtérrel és nagy méretű lehajtható asztalkával. Minden ülés előre néz, akár csak a repülőn. A másodosztályon ehhez képest szűkebbek az ülések, 4 helyett 5 szék van egy sorban, egymással szembe, középen egy asztalkával, akárcsak nálunk a vonatokon. Számunkra ez is kényelmes volt, színvonalban messze a hazai felett állt.

Transzfert a szállásra a nairobitransfer oldalán foglaltam 12,8$-ért egy irányban, illetve miután megtudtuk, hogy a kemping is biztosít fuvart ennél jutányosabb áron, 1750 KES-ért, visszafelé náluk foglaltunk.

Szállás a természetben - avagy két éjszaka kempingben a Tsavo East Nemzeti Park kapujában

Úgy gondoltam, ez a kis megálló Nairobi felé tökéletes keretet ad majd a nyaralásunknak. Az utazás vége felé visszatérhetünk kicsit a természetbe, megpihenünk a hosszú repülőút előtt, és még utoljára magunkba szívjuk a szafarik világának csodálatos illatát. A délutáni vonat egyedül Voi-ban áll meg, ami nem más, mint a Tsavo Nemzeti Park egyik bejárata, így adta magát, hogy itt töltsük el a napunkat.

Sok más szállást átnéztem, a legszebb Lodgeok oldalait bújtam napokon keresztül a tökéletes helyszínt keresve. A legtöbb szállás kínál kifejezetten "vonatos" csomagokat, ami azt jelenti, hogy a vonattal érkező vendégeket eltranszferálják a szállásra, ott részt vehetnek Game Drive-okon, mindezt teljes ellátással, majd a végén visszaviszik őket a vonatra. Tökéletes megoldásnak tűnt, de sajnos a legtöbb Lodge rendkívül magas áron kínálta az ilyen komplex csomagokat. Az egyetlen elfogadható a Salt Lick Safari Lodge ajánlata lett volna, amely ráadásul a szafaris szállások zászlóshajója, de ők sajnos minden próbálkozásom ellenére sem fogadtak gyerekeket. 

A döntésem végül egy sátras lodgera esett. Szerettem volna egy kis izgalmat a végére, imádjuk a különleges szállásokat, Airbnb-n lehetőségünk lett volna egy lombházat kibérelni, amin nagyon elgondolkodtam, de sajnos az étkezést nehéz lett volna napi 3x megoldani a gyerekekkel, így maradt a kemping, vagyis a Manyatta Camp. Minden sátorhoz tartozik egy saját kis medence is, kilátással a Parkra. A sátrak felett bádogtető van, oldaluk gipszkarton, de az ablakok helyett háló és lehajtható ponyva van, valamint a teteje is hálós, így az egészet átjárja a szabad levegő. Egy zuhany és egy wc található benne, szintén szúnyoghálóval a tetején. 

Az ágyak körül rovarháló található, amit esténként körbefújnak a rovarirtók permettel. Emberi szóval leírhatatlan mennyiségű rovar él ezen a környéken, a fűben, ahogy lépünk, ezresével ugranak el előlünk, este az étterembe menet úgy kellett átverekednünk magunkat rajtuk. Bárhova nézütnk, legalább 10 féle rovart tudtunk összeszámolni. A kempingben a vacsora a szabad ég alatt van, ahol a rovarok miatt nem lehetett lámpát kapcsolni, így nem csak azt kellett találgatnunk a sötétben, mik vannak kitálalva a svédasztalra, de a saját tányérunkat sem láttuk. Jobb is volt, amíg nem láttuk, ugyanis amikor megvilágítottam azt a telefonommal, 4 különböző bogarat számoltam össze, amik a tányéromon másztak. Hamar el kellett ezt engednem és inkább bele sem gondolni, mit eszek. A másik este átsétáltunk a 200 méterre fekvő Wildlife Lodge éttermébe, amit a kemping vendégei is használhatnak, ott szintén nyitott az étkező rész, mégsem volt annyi rovar, a lámpák ellenére sem. Bár a Manyatta Camp étterme sokkal hangulatosabb és meghittebb volt, az ebédet is a Wildlifeban fogyasztottuk el, mert a nap nagy részében ott medencéztünk és játszótereztünk a gyerekekkel.

Amit a legjobban élveztek a lányok a szálláson az a sok-sok majom. A kemping területén ugyanis bármerre néztünk, majmok jöttek-mentek a legnagyobb természetességgel a sátrak közt, a járdán, a játszótéren, de még reggel is ők köszöntöttek minket a verandán. 

Összességében egy szuper szállás, a rovarokat leszámítva csak ajánlani tudom. Tökéletes feltöltődés, 4 medencével, Spa részleggel, itatókkal a szállás körül, csodás panorámával és játszóterekkel.  

Manyatta Camp, Voi Wildlife Lodge

A szafarink alatt egy éjszakát a Wildlife Lodgeban töltöttünk el. A Manyatta Camp ugyanezen szállodalánc része, csupán szobák helyett mindennel felszerelt sátrakban szállhatunk meg. A két egységet egy gyönyörűen kiépített gyalogos ösvény köti össze. A Wildlife Lodge területén található a nagy étterem, a Spa, 2 játszótér, 2 nagyobb medence és egy panoráma medence, valamint egy halastó a recepción, amit imádtak a gyerekek. Itt található az itató is, ahol az állatok száraz időben gyakran megfordulnak, az itató fölé egy stégen is ki lehet sétálni. 

A Manyatta Camp nyugodtabb, csendes környezetben található, itt nincs nyüzsgés és tömeg, itt is van egy kisebb medence, valamint minden sátorhoz tartozik egy privát kismedence is. Az étterem kisebb, de nem szűkebb a választék, nagyon hangulatos, kilátással a Voi folyóra. Rendelkezésre áll még egy biliárd és a gyerekeknek csúszda, valamint amerre csak nézünk, majmok játszadoznak körülöttünk. 

A vendégek mindkét egységet használhatják, a kempingből alig 3 perc séta a főétterem. 

Aki kényelmes szobákra és nyüzsgésre vágyik, válassza a Wildlife Lodgeot, aki a természetben szeretne eltölteni egy kellemes éjszakát, érezni éjjel a friss szellőt a ventilátor helyett, vagy csak imádja a majmokat - mint az én gyerekeim-, annak a Maynatta Camp a tökéletes választás. Egy valamire fel kell készülni, a rovarok mindkét helyen nyüzsögni fognak, őszintén szólva a szobában több volt belőlük, mint a sátorban, mert ez utóbbiban esténként lefújták őket és az ágy feletti rovarhálót is.

Nappal mindenki Game Driveokon van, csak ebédre térnek vissza a szállasra, így egész délelőtt és késő délután a miénk volt a teljes szállodakomplexum, a medencék, a panoráma pontok, napágyak.

Nairobi

Az egész út alatt az utolsó előtti napunk volt a legkeményebb. Voiból Nairobiba 4 órát utaztunk, a vonat tele volt, a csomagjaink is és mi is alig fértünk fel, körülöttünk mindenhol gyerekek visítottak, párhuzamosan bömböltették tableten a meséket. Kezdem érteni, miért nem szeretnek mások kisgyerekesekkel utazni.

Délután 3-kor érkeztünk a szállásunkra. Mindannyian nagyon fáradtak voltunk, a gyerekek épphogy elaludtak a 15 perces transzferúton, másra sem vágytak, csak lefeküdni egy ágyba. Ekkor közölték velünk, hogy gond van a kulcsokkal, valaki más lakik a lakásunkban. Hosszas telefonálás és szitkozódás után beláttuk, hogy nincs esélyünk, a Bookingon foglalt - és előző nap is leegyeztetett - szállást kiadták Airbnb-n másnak. Kifejezetten nagy hangsúlyt fektettem ezen az úton a szállásfoglalásra, gyönyörű lakást választottam, kilátással a parkra, két hatalmas összetolható ággyal a lányoknak és magamnak. Rettentően bosszantott a helyzet. Az épülettömbben, ahol megszálltunk, több kiadó lakás is van, a hölgy, aki ezeket összefogta, igyekezett találni nekünk egy másikat. Több lakást is mutatott, de mindenhol kicsi volt az ágy ahhoz, hogy hárman elférjünk rajta. Ez nálunk a legnehezebb szálláskereséskor, olyan szobát találni, ahol lehetőleg összetolhatók az ágyak és fal vagy szegény van mellette, aminek nekitolhatjuk, hogy a gyerek ne essen le. Majd 1 óra beletelt, mire találtak nekünk egy lakást. Kipakoltunk, átalakítottuk és körbepárnáztuk az ágyakat, feltöltöttük a hűtőt, épp csak lementünk a játszótérre és megrendeltük a vacsoránkat, amikor szóltak, hogy ki kell költöznünk, a lakást, amiben vagyunk, már leglfoglalta más. 

Azt a felháborodást, amit akkor éreztünk, nem lehet elmondani. Arra a délutánra nem terveztünk mást, csak pihenést a hosszú út előtt. Szerettük volna átrendezni a táskáinkat hazaindulásra, elővenni a téli ruhákat a hátizsákok mélyéről. Szerettünk volna végre egyszer kényelmesen megvacsorázni, amíg a gyerekek játszanak, kényelmesen fürdeni és egy picit élvezni a kilátást az erkélyről. És mindenekelőtt korán lefektetni a gyerekeket a másnap hajnali ébresztés miatt. Minderre lett volna 3 óránk, amiből 1,5 elment a lakáskeresésre, oda a nyugalmas este. 

40 perc múlva ágyban kellet volna lenniük, még nem ettünk, még nem fürödtek, és most kezdjük előről? Taskák bepakolása, átcuccolás, újra kipakolás, újra ágykészítés, vacsora, fürdés… Reménytelen. Hiába a sok veszekedés, kiabálás, telefonálás a szervező hölggyel, semmi esélyünk. Beletörődtünk, hogy menni kell, nagyon gyorsan összepakoltunk, rohantunk a másik lakásba, hogy legalább a gyerekeket lerakjuk mielőbb. Az ajtóban közlik velünk, hogy még csak most álltak neki a takarításnak, legalább egy óra, mire elfoglalhatjuk a szobát. Már egyenesen üvöltöttem velük, hogy nem tehetik ezt két kisgyerekkel, akiknek 10 perc múlva már megvacsorázva aludniuk kellene. Végül kitakarították nekünk az egyik szobát, ahova becuccoltam a gyerekekkel, ágyban megettük a vacsorát és fürdés nélkül, 1 óra késéssel lefektettem őket. 

Mindeközben férjem még tárgyalt, akarom mondani harcolt a tulajjal, hogy márpedig mi ezért a lepukkant lakásért nem fizetünk annyit, mint a másikért, ami össze sem hasonlítható ezzel. Emlékszem, amikor megkérdeztem, hol marad már, annyit mondott a telefonba, hogy nem tudja hol van, nem tudja kik vannak vele, de addig onnan el nem engedik, amíg nem fizet. Majd egy órába telt az alkudozás, mire mindannyian ágyba kerültünk, már alig álltunk a lábunkon.