Kenya 2. rész - Afrikai szafari két pici gyerekkel

3 nap, 2 Nemzeti Park, egy totyogó és egy óvodás. Félve vágtunk neki egy több napos szafarinak, sokan írták, hogy nem gyereknek való program egész nap az autóban ülni, türelmesen várni, hajnalban kelni. Mi sem tudtuk, hogy viselik majd. Utólag azonban bátran mondhatom, hogy nem szabad hallgatni a kéretlen tanácsokra, pláne, ha még nem utaztak gyerekkel. A gyerekek csodásan bírták a "kiképzést". Mi volt, ami mégis félresikerült? Van, amivel mi sem számolhatunk erlőre…

1. Nap

Első célpontunk az Amboseli Nemzeti park volt. Reggel 7:30-kor érkezett értünk az idegenvezetőnk egy Toyota Land Cruiser szafariautóval, talpig szafari öltözékben. Ez lesz ám a kaland! Az autó tökéletesen felszerelt, kényelmes, tele pakoló rekeszekkel, italtartókkal, fektethető ülésekkel, felnyitható tetővel. Épp, mint a filmekben. Imádom. A 4 órás út hamar elrepült, még a gyerekek is élvezték, a végén kellett a játékok mellett egy kis tabletet bevetni, ugyanis rettentő fáradtak voltak és korán is keltek. Az út nagy részében azonban ők is nagy érdeklődéssel figyelték a környezetet, az útszéli állatokat, falukat. Hatalmas kultúrsokk volt látni, milyen körülmények közt élnek itt az emberek. Képek és videók ezt nem tudják visszaadni. Útmenti kunyhók és putrik (nem tudom más szóval illetni) "hotel" felirattal, hatalmas mennyiségű szemét, kosz, kóborkutyák, tehenek és kecskék mindenhol. Ez aztán Afrika!

Ahogy a Lodge-ba (így nevezik az elegánsabb, nem sátras szállásokat a Nemzeti Parkokban) értünk, újból csak kapkodtuk a fejünket. Egy mesevilágba csöppentünk. Ez a környezet és a növényzet páratlan, nincsenek rá szavak. A recepción az üdvözlő ital mellé 1-1 forró, illatos törölközővel fogadtak minket, hogy felfrissüljünk. A szobánkban két franciaágy fogadott szúnyoghálóval körbevéve, amit a csajok kifejezetten élveztek, hogy kuckóban fogunk aludni. Komolyan vették a szúnyogok elleni védekezést, este külön bekopogtak, hogy ne feledjük a hálókat használni.

Az étel külön fejezetet érdemelne, élén a mangó salátával (mangó és szárzeller, amilyen bizarr, olyan finom). Délután volt egy kis "szabad foglalkozás", így megkörnyékeztük a medencét, majd indulás előtt elfogyasztottunk egy teát a bárban. Egy dolgot sajnáltuk csak, hogy nem tölthetünk el több napot ezen a csodálatos helyen.

15:30-kor megkezdtük az első Game Drive-ot, vagyis elindultunk az első nagybetűs SZAFARInkra az Amboseli Nemzeti Parkba. 

A park kapujában egy ellenőrzőponton kell áthaladni, itt kell megfizetni a belépődíjakat is. Míg a sofőrünk a belépőinket intézte, minket megrohamoztak a helyi asszonyok kézzel készített portékáikkal.

A park az elefántjairól híres, valamint a festői tájáról, háttérben a havas tetejű Kilimanjaroval. Nekünk sajnos nem volt szerencsénk az idővel, így a felhők miatt a hegyekből semmit sem láthattunk. Hiába a gondos tervezés/szervezés, van, amivel nem lehet számolni. Ami azonban az állatokat illeti, nem panaszkodhatunk, még be sem értünk a parkba, zsiráfok legelésztek mellettünk, zebrák sétálgattak az út mellett, a bejárattól nem messze megláttuk az első, majd az azt követő 30 elefántot, tőlünk alig pár méterre vonulni, legelni, kicsinyeiket szoptatni. Láttunk közelről struccokat, gazellákat, bivalyt, valamint még ha csak távcsővel is, de néhány vadászó nőstény oroszlánt. Míg vártuk, hogy az oroszlán lecsapjon prédájára, végleg elszakadt az ég, közeledett az este, így visszatértünk a szállásunkra. Habár Kenyában a január száraz hónap, manapság már itt is teljesen kiszámíthatatlan az időjárás. És itt még nem is tudtuk, mennyit fogunk emiatt bosszankodni az utazás hátralévő részében.

Ez a nap kifejezetten hosszúra sikeredett, a gyerekek már aludni szoktak, mire visszaértünk, a vacsorára pedig még fél órát várnunk kellett. 4 év alatt először sikerült megtapasztalnunk, milyen az, amikor az étteremben a mi gyerekünk a leghangosabb és mindenki minket néz. Azóta sem tudjuk, mi lehetett az oka, a fáradtság vagy a fogzás, esetleg a gitáros embertől félt annyira, de elfelejteni biztosan nem fogjuk soha azt a sírást, amit aznap éjjel hallottunk.

Ami a költségeket illeti, kezdjük a legfontosabbal. A szafarit 2023-as árakon 570$-ért foglaltam fejenként, 3 év alatt ingyen (néhol 4 év alatt), afelett 75%-os áron. Akkor ez bizonyult a legolcsóbbnak és legmegbízhatóbbnak. Némi alkudozás szükséges volt, ugyanis attól függ az ár, hány fő foglal együtt, minél többen jelentkeznek, annál olcsóbb a személyenkénti ár. Nem volt egyszerű elfogadtatni a számításunkat, miszerint mi 4-en megyünk, 4-en foglalunk, még, ha az egyik ingyen is lesz, attól a 4 személy az 4 személy. Végül sikerült.

Gondolkodtam csoportos utakon is. A safaribookings oldala szuper összehasonlító, de az általam kinézett programra így jöttünk ki legolcsóbban. Illetve gyerekekkel nem is szívesen ajánlottak csoportos utakat. Tudni kell, hogy a szállasokon sem mindenhol fogadnak gyerekeket, a legikonikusabb helyen, a Salt Lick City Safari Lodge-ban például nem fogadtak minket. Nagyon sajnáltam, különleges kialakítású hely, az állatok oda járnak a tövébe inni, akár még a szobánkból is nézhetjük őket. 

A szafari árakhoz hozzátartozik, hogy 2024 január 1-től emeltek a nemzeti park belépők árain, így idő közben további 47 ezer Ft-van drágult ez a pár napos kirándulásunk a kormány jóvoltából. Emellett a szafari cég is emelt idő közben az árakon így 570 helyett már 690 $ lenne ugyanez az út fejenként.

A választott cég és kirándulás:

Natural World Safari Kenya, 3 napos kirándulás Nairobi-Amboseli-Tsavo East-Mombasa.

Tartalmazza a nemzeti park belépőket, privát idegenvezetőt, Comfort szállást, teljes ellátást, reptéri transzfert és utazást Nairobitól az óceánparti szállásunkig.

Ezen kívül, amire költöttünk az első napon, az 2 karkötő illetve egy faragott leopárd volt, darabja 440 Ft.

2. Nap

Második nap reggel 8 órakor egy Maasai faluban kezdtünk, ahol megnézhettük a híres maasai törzsi táncot, bemutatták a falu lakói, hol élnek, milyenek a házaik, milyen növényekkel gyógyítanak. 9 órakor pedig már úton voltunk a következő szállásunkhoz a Tsavo East Nemzeti Park kapujába.

Több, mint 5 órát utaztunk, a gyerekek meglepően jól bírták, minket a faluk látványa kötött le. Ami a közlekedési habitusukat illeti, teljesen megszokott az "előzz, amikor csak lehet, ameddig csak lehet" elv. Szinte folyamatosan előzésben voltak az autók, és ezt tették egészen az utolsó pillanatig. A századik ilyen manővernél, amikor az utolsó méterig mentünk a szembejövő sávban, kamionnal szemben, már én is megszoktam. Őszintén nem éreztem veszélyesnek, egy pillanatig sem, mindenki így közlekedett, és ami a legfontosabb, segítették egymást. Nem egy alkalommal volt előzésben egy autó, amikor jött vele szemben egy másik és a két szélső annyira lehúzódott, hogy hárman elfértek egymás mellett az úton. Lehúzódtak, nem úgy, mint kis hazánkban, ahol rátenyerelünk a dudára és átkozzuk a szembejövőt, hogy takarodjon vissza a sávjába. Itt ez sokkal egyszerűbben ment és nem is közlekedtek olyan gyorsan az autók, így kényelmesen végig lehetett vinni egy előzést, miközben közeledett a kamion.

Az út végén sikerült a sofőrünknek eltévednie, elvégre itt a navigáció használata sem divat, így majdnem fél3-ra értünk a szállásra. Ez a Lodge messze alulmúlta az előző helyet, mind kialakításában, mind természeti adottságaiban. Hiányzott az a szemetgyönyörködtető buja növényvilág, az a természettel keveredő elegancia. Itt sokkal nagyobb volt a nyüzsgés, ami az étkezést illeti, az ízek, a választék és a tálalás is egyszerűbb volt. Habár az előző esti mangó salátát és marhát semmi nem tudná űberelni. Ugye, aki hozzászokik a jóhoz? Egy másik kellemetlenség a rengeteg rovar, amiktől nem lehetett megmaradni kint sötétedés után, de a szobában sem volt hiány belőlük, jó szolgálatot tett az ágyak feletti szúnyogháló.

Ennek a helynek a különlegessége az itató, ami egy tó a Lodge tövében, ahova az állatok járnak inni. Száraz időszakban hatalmas élmény lehet vacsora közben az asztalnál ülve vagy akár a medencéből figyelni az ide sereglő állatokat, nekünk azonban most ezzel sem volt szerencsénk az előző esti esőzések miatt. Ugyanezen oknál fogva nem volt sikeres a délutáni Game Drive sem, ahol egyetlen nagyvadat sem sikerült elcsípnünk. Impalákat és néhány zebrát láttunk a 2 órás programon. A környezet maga csodálatos, a vöröses földút, a sűrű zöld növényzet, azok a csodás lapos tetejű fák és a háttérben a hegyek festői kilátást nyújtottak, azonban pont emiatt a sűrű és magas növényzet miatt olyan nehéz megtalálni az állatokat, még ha észre is vesszük, nem sok látszana belőlük. Már értem, miért mondják, hogy az Amboseli park sokkal élvezhetőbb szafari szempontjából, ott a végtelen mezőkön kapkodtuk a fejünket az állatok után. Kénytelen voltam félretenni a csalódottságomat és beérni állatok helyett a páratlan panorámával. Mindenesetre a szívem mélyén nem kicsit bosszantott, hogy ennyi pénzt rászántunk erre a 3 napra és közel sem úgy sikerült, ahogy elképzeltem.  

A második napot szinte végig autóban töltöttük, bő 5 órás utazás után fél3-ra érkeztünk a szállásra, már meg voltunk késve az ebéddel, így egy kapkodós evés és egy gyors kipakolás után 4 órakor már ismét az autóban ültünk készen a délutáni szafarira. Hiába a szép szállás, kilátás az itatóra, 3 medence, 2 játszótér, ha ebből egy percet sem élvezhet az ember. Visszatérve az autóból egyenesen vacsorázni mentünk, majd a lehető legrövidebb úton az ágyba, ugynais otthoni idő szerint másnap 03:40-kor kellett kelnünk.

Tudtam, hogy ez a 3 nap kemény lesz a gyerekeknek, pontosan ezért terveztem az ezt követő napokra 1 hét pihenést a parton. Ennek ellenére így is önzőnek éreztem magam emiatt a program miatt. Nagylányunk meglepően jól bírja az alvásmegvonást, egyetlen szava sem volt, de látszott rajta, hogy kimerült. Az autóban egyébként lett volna lehetősége aludni, az ülését többször is elfektettük, betakargattuk, de nem aludt el. Hiába, anyja lánya, nem maradhat le semmiről.

Ami a szafarit illeti, a nap végét nem kis csalódottsággal zártuk és ott, akkor, nem éreztem korrektnek, hogy ugyanannyi pénzt fizessen érte az is, aki épp rossz időben van ott és nem láthat semmit az Kilimanjaro hegyekből, aki szakadó esőben szafarizik, amikor az állatok is elbújnak, aki egyetlen nagyvadat sem talál azon a rövidke game driveon a Tsavo nemzeti parkban. Mindeközben van aki testközelből nézheti végig, ahogy egy oroszlán leteper egy zebrát, ahogy az oroszlánmama gondoskodik a kölykeiről vagy épp az autó mellett napoznak a nagymacskák. Még, ha tudtuk is, hogy a szerencsén is múlik, mindenki úgy indul neki, hogy ezeket az állatokat testközelből láthassa és ennyi pénzért én őszintén többet vártam. A 3 napos szafari első két napján összesen 2-2 órát töltöttünk a nemzeti parkokban, ami valljuk be, nagyon kevés. Ha újra foglalnám, valószínűleg a 4 napos (Tsavo West parkkal kiegészített) programot választanám, hogy legalább az utazással töltött idő, az egy nap megtett kilométer kevesebb legyen és több jusson a pihenésre, szafarizásra. 

3. Nap

Harmadik napunkat reggel 7-kor kezdtük (ébresztő 5:40, otthoni idő szerint 03:40), nagy reményekkel indultunk, az időjárás ideális volt, nem tűzött a nap, nem esett az eső és közel 4 órát töltöttünk a parkban. Már rögtön az elején félreálltunk az autónkkal, ugyanis egy oroszlánt jelöltek azon a helyen, egy bokorban. Kis várakozás után egy másik autó letért az útról, hogy megkeresse az állatot. Nem csak megtalálták, de el is üldözték szegényt. A szemünk láttára rohant el a nagyvad a távolba. Ez volt a nap egyetlen eseménye, ugyanis a 4 órás szafari alatt egyetlen egy állatot nem találtunk. A sofőrünk végig azt hajtogatta, hogy "bezzeg, ha száraz időszak lenne", kisebb lenne a fű, jobban látnánk az állatokat, ha száraz időszak lenne, tele lennének a vízgyűjtő helyek vadakkal, de most bárhol találnak vizet. A nagykönyv szerint január száraz időszak, éppen ezért választottuk ezt, a sokkal olcsóbb november helyett, és tessék…. Ez a mi formánk - emlegettük egész úton. Hamar beláttam, hogy ez nem lesz a mi napunk, gondoltam, ha már állatokat nem nézhetünk, legalább egy hangulatos pikniket költsünk el valahol a természetben. A nemzeti parkokban nem lehet akárhol kiszállni az autóból, így a sofőrünk keresett egy kijelölt piknikező-kempingező helyet. Láttam a szemeim előtt, ahogy a maasai mintás kockás pokrócunkon falatozunk az ebédre kapott Lunch Boxokból, micsoda hangulatos. Ez azonban tényleg nem a mi napunk, a helyet majmok lepték el, így nem ajánlott kipakolni, nehogy ellopják a dolgainkat. Jobb híján megindultunk a kapu felé, szomorú és rendkívül csalódott búcsút vettünk a nemzeti parktól, majd elautóztunk a vasútállomásra. 

Amit a szafarikról sehol nem írnak

Nem csak az szól a csapadékos idő ellen, hogy kellemetlen esőben nyaralni. Még ha csak éjszaka esik is, a szafarizást teljesen ellehetetleníti, hiszen az állatok bárhol találnak enni és inni, így nem mozognak annyit, nem könnyű meglátni őket.

Arról sem sokan írnak, hogy habár meseszép a táj a Tsavo East nemzeti parkban, szafarizni nem jó választás, pláne nem akkor, ha csak pár órát tölt az ember a parkban. Olyan magas és sűrű a növényzet, hogy hiába a sok állat, lehet, hogy ott egy oroszlán tőlünk pár méterre, de ha a bokrok másik oldalán fekszik, észre sem vesszük. Ahogy a sofőrünk mondta, igazi kihívás itt állatot találni.