Jordánia beszámoló -2022

Autókölcsönző: Reliable rent a car

Szállás első éjjel a repülőtérhez közel: Mesha Stele Hotel Apartments Madaba - 19.000 Ft reggelivel.

Vacsorát a közeli Ayola étteremben ettünk, nem véletlenül kapott Tripadvisoron szuper értékeléseket. Olcsó és talán itt ettünk a legfinomabb ételeket.

Rövid bevásárlás után 3 órát autóztunk Petráig, a Bubble Luxotelig. Mivel a szállás mellett található kis Petra, itt is tettünk egy kört. Belépő nincs, hangolódni a "nagy" Petrára azonban tökéletes. A szállás elfoglalása nem ment éppen zökkenőmentesen, várni kellett kicsit, mert egyetlen recepciós van, de addig felfedeztük a fő sátrat, a pazar mosdókat, a kilátást. Szerencsére így is maradt bőven időnk élvezni a privát jacuzzit és a különleges szállást. Este a pazar büfévacsora után pedig autentikus zene fogadott minket a sátorban.

Pazar reggeli után irány Petra. 

Nem vagyunk korán kelők és a gyereket sem akartuk ezzel fárasztani, így kényelmesen indultunk, majd egész nap az ő tempójában haladtunk. Nem értünk el túl sokáig, de amit láttunk, az mesés volt. Az út a város bejáratáig a Siq-szurdokon át már önmagában egy kisebb túra volt nekem nagy pocakkal, mégsem volt fárasztó, mert a látvány leírhatatlan, nekem talán még jobban tetszett, mint maga a város. A szurdok végén pedig az ikonikus Kincstár látványa fogad. Úgy indultam neki itthon (ahol 1 kilométer megtétele is hatalmas kihívás volt számomra ezekben a hetekben), hogy ha ezt láthatom, már boldogan térek haza. Szóval nem számítottam ennél sokkal többre, nem kapaszkodtunk fel a hegyoldalba, hogy a híres fotópontról fotózkodhassunk (kísérő nélkül egyébként nem is engedtek volna, annak viszont megkérték az árát az önjelölt “segítők”.), nem jutottunk el a Kolostorhoz sem, ami a másik elhíresült épület, de tudván, hogy 850 lépcsőn át vezet oda az út, annyira nem is bántam. Sétáltunk egy hatalmasat, láttunk sok szép kőbe vájt csodát, és én így is annyira elfáradtam, mire visszaértünk, hogy a lábamon alig álltam. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ezt akkor így teljesítettem. Felmerült az ötlet, hogy egyik irányban szamárháton vagy lovon mennénk, hogy valamivel tovább jussunk és magamat is kíméljem, de annyi kritikát kaptam erre az ötletemre, mikor próbáltam utána járni utazós csoportokban még a szervezés fázisában a lehetőségeknek, hogy elvetettem. Többen írták, milyen rossz körülmények közt tartják ezeket az állatokat és ezt nem ildomos támogatni, ami teljesen jogos. A sétánk során egyébként úton-útfélen próbálták ránk beszélni a helyi beduinok a “fuvart”, meglepően alacsony áron. Ami még ellene szólt, hogy odafelé azért nem mertük volna beviteni magunkat, mert nem tudtuk még mennyire nagyok a távolságok, féltem volna, hogy túl messzire megyünk és nem lesz időnk vagy energiánk kisgyerekkel, pocakosan kisétálni. Visszafelé pedig mindenképpen sétálni szerettünk volna, ekkor már elcsendesedett a tömeg, a miénk volt szinte az egész szurdok, kedvünkre fotózhattunk, a fények tökéletesek voltak. Van, aki reggel siet, hogy elkerülje a népet, mi inkább délután élveztük a kihalt tájat.

Vacsora: Al Wadi Restaurant, a Lemon Mint kihagyhatatlan itt

Szállás: Rakan Apartments

2 óra utazás után érkezés a déli partra. Sokmindent nem terveztünk erre a napra, Aqaba nem nagy turista látványosság a mi szemünkben. Egy kis városnézés és hajókázás után egy üvegfenekűn, ettünk egy finom hal vacsorát, ami kihagyhatatlan a Vörös tenger partján és itt ittunk először mangó dzsúszt. Én egyenesen a függője lettem. Szerencsére ezen a déli környékén szinte mindenhol mangó dzsúszokba botlottunk.

Reggeli: Mr. Falafel

Szállás: RAWA'AT ALAQABA (2 óra)

Egy mennyei zaatarral kezdtük a napot. Egy újabb fogás, amit még évekig emlegetni fogunk a kulináris bakancslistánkon (Baba za'atar étterem). Olcsó és utánozhatatlan, pizzához hasonló étel.

Délután indultunk tovább a sivatagba, de előtte még szerettünk volna egy fél napot eltölteni a tengerparton. Egyiptomban már láttuk a Vörös tengert és imádtuk, így nagy elvárásokkal érkeztünk. Illetve ez volt az a program, amit kislányomnak szántam. Neki a nyaralás ekkor még egyet jelentett a strandolással, márpedig Jordániában erre csak itt volt lehetősége (a jakuzzin és egy medencénél kívül).

Sokat gondolkodtam, melyik tengerpartot válasszuk, a híres South Beachet vagy a meseszép parkot idéző Japanese Gardent. Végül ez utóbbira esett a választásunk. A partja apró kavicsos, nehéz belemenni a vízbe papucs nélkül. Az időjárással lehet csak nekünk nem volt szerencsénk, de kislányom végül nem tudott fürdeni. Hiába a kánikula, a víz még neki is hideg volt és a szél majd’ elsodort minket. Férjem merült egyet, de snorkel felszerelés nélkül - amiről azt hittük tudunk majd bérelni, de nem tudtunk - nem volt nagy élmény. Ez nem az az egyiptomi tenger, ahol a vízben bokáig sétálva is meseszép színes halakat csodálhatunk. A part ettől függetlenül csodálatos, kellemes kikapcsolódás pár órára. Alig lézengett rajtunk kívül néhány helyi. Kislányunk is élvezte a játszóteret és aludt egy nagyot a leterített pokrócon a napernyők alatt. Nem terveztük, de eljutottunk a másik partra is, South Beachre. Nagyon éhesek voltunk és nem maradt időnk visszamenni a városba, ott találtunk legközelebb éttermet. Nekem személy szerint jobban tetszett ez a partszakasz. Volt kisbolt, étterem, mangó dzsúsz, némileg több élet és homokos volt a part. Innen indultunk neki a sivatagnak, Wadi Rumnak.

Miután megvettük “belépőinket” Wadi Rumba, egy benzinkúton - Wadi Rum egyetlen benzinkútján - volt a találkozó pont, ide jött értünk sofőr és itt raktuk le az autót arra az egy éjszakára. Pár perccel később pedig már száguldott is velünk tovább a kis terepjáró a homokdűnék között, a semmi közepén.

Két éjszakát töltöttünk a sivatagban, mivel nem tudtam dönteni a szállások között. Első éjszaka egy egyszerű, tradicionális sátorban szálltunk meg, talán 7000 Ft-ért hárman reggelivel. Csodás helyen feküdt, magason egy sziklafal tövében, így sokáig élvezhettük a naplementét és a fényeket. Este egy tradicionális beduin vacsorán vettünk részt, amit a homokba beásva készítenek el. Ezt semmiképp sem szerettem volna kihagyni. Tartozott a táborhoz egy hangulatos kiülő rész, egy nyitott közösségi tér, ahol az étkezések is folytak, többen napközben innen dolgoztak távmunkában turisták, valamint egy másik tér, ahol vacsora után teát és süteményt szolgáltak fel mindenkinek a tűz mellett, kellemes beduin zene kíséretében. Mindenki kedves és közvetlen, csodálatos élmény volt, jobbat nem is választhattunk volna.

Szállás: Wadi Rum Legends Camp

Árak: 

Lunch/Dinner 10 JD Including soft drinks

Lunch box 7 jd , Lunch in deep heart of the desert within a tour 13 Jd

Jeep tours: 2 hours 18 jd , 3 hours 25 jd , 4 hours 35 jd per person 

Camel tour 15 JD per hour per camel

Night picnic ( Hiking or by car) includes Bedouin tea under the stars 10 jd per person

A reggeli után egy rövid, 3 órás jeep túrára mentünk. Nehezen fogadtam el, hogy nem fér bele hosszabb út, de az én állapotomra tekintettel mindenhol ezt javasolták. Végül pont elég volt, kislányunk a végére kezdett elálmosodni, aludt is egyet az autón az ölemben. Jártunk csodás kilátó pontokon, másztunk sziklára, megvendégeltek egy beduin teára, néztünk tevéket és nem utolsó sorban felrohantunk mezítláb egy homokdűne tetejére. Máig érzem a talpam alatt a perzselő homokot, ami miatt egy pillanatra sem állhattunk meg. Hátamon a 2 évesnél rohantam fel a meredek dűnére, miközben ordítottam, hogy nem bírom, úgy ég a talpam. De megcsináltuk. Lehet mondani, hogy felelőtlen vagyok, de egy pillanatig nem éreztem rosszul magam. Míg otthon, ha az utcasarokra sétáltam, feszült a hasam egész éjjel, itt kicsattantam az energiától és soha ilyen jól nem éreztem magam a bőrömben. Az egész utazás egy adrenalinbomba és boldogsághormonok keveréke volt.

Miután visszatértünk a táborba, kértünk egy dobozos szendvics ebédet, kislanyunknak pedig az esti rizses húsos maradékból hoztak egy hatalmas adaggal. A délutáni alvás miatt aggódtam ezen a napon, mert a sátrat már nem használhattuk, a következő szállást pedig csak később foglalhattuk el, de a gyermek könnyen veszi az akadályt, az egyik közösségi térben a padon hatalmasat aludt az ölembe fekve, csak én nem győztem már miként kipárnázni a kezeimet, hogy tartani bírtam. Sebaj, míg ő édesdeden aludt, a beduinok pedig figyeltek rá, hogy senki ne zavarjon minket, nekünk is megvolt a magunk baja. Az utolsó esti szállásunkon ugyanis probléma akadt a foglalással. Ha jól emlékszem, nem tudták levonni a szállás árát a számlámról, ezért a közvetítő oldal azonnal törölte a foglalást. Nem kis fejtörést okozott, mit tegyünk, ugyanis azon a környéken, a Holt tenger partján arányában mérik a szállásokat. Csoda, hogy ezt ilyen áron kifogtuk, erre tessék, törlik. Hiába próbáltam újra foglalni, az előző éjszakám is ráment. Őszintén nem emlékszem már a megoldásra, de végül nem kevés stressz árán lett újra szobánk a kiszemelt szállodában és az sem volt egyértelműen visszaigazolva. Mondanom sem kell, micsoda gyomorgörccsel és haditervvel érkeztünk meg a szállásra, vajon lesz e aznap éjjel hol aludnunk. Legrosszabb esetben foglaltam volna szállást Ammánba, ahol már megfizethetőek az árak, de ez esetben az oly régen várt Holt tenger kimaradt volna.

Visszatérve a sivatagra, a délutáni szundi után megindultunk új szallasunk felé, ami egy pazar, az Űrt idéző, üvegkupolás Luxus tábor volt. Nagyon-nagyon sokat agyaltam rajta, akarunk-e mi - akik utazásaikb során mindig a legolcsóbb szállásokat keresik - ennyit költeni szállásra. Végül nem tudtam elengedni, annyi jót olvastam róla, hát gondoltam egyszer élünk. Ez is egy olyan dolog, amire egyszer van lehetősége az embernek, de életre szóló élményt ad. (Ez a szállás és a Petra Buborék Hotel elég nagy részét tette ki az utazási költségvetésnek, a Holt tengeri szállodát nem is említve, ahol nem volt más lehetőségünk, ha a tengernél akartunk megszállni. Végül egyiket sem bántuk meg, sőt. A szállások különlegessége és mindhárom szállás svédasztalos, ötcsilllagos mennyei helyi fogásai mind-mind megértek minden fillért. Ha mégis választanom kéne a sivatagi és Petrában található buborékok közt, Petrát választanám, nekem a sivatagban sokkal nagyobb élmény volt a tradicionális sátor 7000 Ft-ért, mint ez a luxus.)

Tehát a szállás. Ez esetben egy városban kellett megállnunk, ott hagytuk az autót parkolókban. Mivel még nem volt kész a szobánk, kaptunk 1-1 ajándék koktélt a táborban található, barlang oldalába épült bárban. Szavakkal nem leírhatató az a csoda, ami ott van. A szobánk szintén pazar, fennkölt elegancia. Bár nem terveztünk több jeep túrát, kíváncsiságból rákérdeztem az árakra. Végül nagyon jó áron megállapodtunk egy naplemente néző rövidebb, privát túrában. Meglepő módon olcsóbb ajánlatokat kaptunk az itteni sofőröktől, mint a másik táborban, de lehet, csak a nap végére való tekintettel vagy a nagyobb konkurencia miatt. Nagyon jó döntés volt, az előző túránál is nagyobb élmény. Először egy sziklafalra mászunk fel, ahonnan ki lehetett sétálni egy kőhídra a semmibe. Hatalmas erőt éreztem magamban, hogy mindezt ekkora pocakkal és egy 2 evéssel a hátamon teljesítettem, nem volt könnyű felkapaszkodni, de maga volt az adrenalin. Azután pedig egy naplemente néző pontra vitték minket, ahol sokad magunkkal végignézhettük ahogy a homokdűnék mögött lemegy a nap, narancssárgára festve a homokot. Kislányunk hatalmas élvezettel hempergett a homokban, élvezet volt hallgatni a kacagását. 

Szállás: Memories Dream Camp

 A csodás reggeli utan 5 órás utazás következett a Holt Tengerhez.

Északot és délt 3 út köti össze. Mi nem akartunk kétszer ugyanazon az úton végig haladni, így most a nyugati vonalat választottuk. Rendkívül kopár, ingerszegény út kerekedett belőle. Eredetileg terveztünk megállókat, egy kis kanyon túrát. Végül annyira nehezen viseltük mindannyian a hosszú utat és annyira izgultunk, hogy lesz-e szállásunk az éjszakára, így nem hogy kirándulni, de még egy Holt tengeri fotóra sem álltunk meg. Mire odaértünk, mindenki türelme elfogyott, nem vágytunk másra, csak a medencére.

Legnagyobb meglepetésünkre nem hogy a foglalásunk élt, de - azóta sem tudjuk, mi történhetett, motyogtak valamit a nevemről, és magyaráztak nekünk, de egy szót sem értettünk belőle - a kulcsok mellé teljes ellátást is kaptunk. Félve kérdeztem vissza, egy darabig hezitáltam is, nehogy kiderüljön, hogy mi csak reggelit kértünk. Az ilyesfajta tévedéseknek mindig örülünk, pláne, miután tudtam, hogy itt nem lesz olcsó egy étkezés. Láttam, hogy a recepciós is zavart, de újra ránézett a szobafoglalásra és legyintett, hogy emellett jár. Az igazi meglepetés csak a szobában ért minket. A legolcsóbb szobát foglaltam, de egy lakosztály kulcsát kaptuk. Gyorsan kikerestem a honlapjukon, ez bizony a legdrágább, elnöki lakosztály, mellé pazar kilátással és a leghatalmasabb erkéllyel. Nem hittünk a szemünknek. Hogy történhetett ez? Mi volt az a jelenet a recepción? Már amikor megérkeztünk, név alapján tudták a foglalásunkat. Így már az is érthető, hogy ehhez a szobához tényleg kijárat egy pazar vacsora. Eredetileg volt egy kis rossz érzés bennem, hogy egy éjszakára ennyit kifizetünk a kényelem miatt, hogy a part mentén legyen a szállásunk, de ezek után azt mondtam, minden pénzt megért. Standard szoba árán (közel 100.000 Ft volt 2022-ben reggelivel) lakosztályt és vacsorát is kapunk. Hozzá tartozik, hogy a Holt Tengerhez nem lehet csak úgy lemenni, még ha van is 1-1 eldugott ösvény, ahol megközelíthető, itt a part nem szép, nem homokos, és a mi a legfontosabb, nincs zuhanyzás lehetőség, ami egy ilyen sós víz után kifejezetten kellemetlen. Az egyetlen lehetőség a magán partok felkeresése. Ez annyit jelent, hogy vagy megszállunk valamelyik pazar tengerparti szállodában és a csillagos eget is ráfizetjük egy éjszakára (a Dead Sea Hotel Resort and Spa, ahol mi megszálltunk, a legolcsóbb szálláslehetőség volt magán parttal, a fent említett áron még így is nagyon borsos árat kérnek érte. A nagyobb szállodák ennek többszörösénél kezdődnek). Másik lehetőség, hogy lehet venni napi jegyet egyes szállodákban 10-20.000 Ft-tól, ennek fejében eltölthetünk egy napot a parton, használhatjuk az éttermet, medencét, mosdót, zuhanyzót, megszállni pedig a közeli városokban tudunk. Mivel a belépők sem lettek volna olcsók és szállást is csak jóval messzebb találtunk volna, ez sajnos nálunk nem fért bele időben, másnap ugyanis indult haza a gépünk.

Délután tudtuk elfoglalni a szállást és perceken belül robogtunk is le a partra. Kislányunk kilubickolta magát a medencékben, majd irány a híres-neves Holt tenger. Míg férjem élvezte a lebegést a sós vózben, lánykánk tökéletesen vette az akadályt, és ha fürdeni nem is szabad neki, a kavicsokat rendületlenül hajigálta a tengerbe. Csak azzal tudtuk kizökkenteni, hogy mutattunk neki egy kisebb sótömböt, ami nem csak csodálatosan ragyogott, de a nyalogatása igazi kuriózum, amit csemeténk előszeretettel próbálgatott. 

Este kipróbáltuk az étterem svédasztalát. Meg is jegyeztük, hogy míg utazások alkalmával sosem fektetünk hangsúlyt az ellátásra és pazar lakomákra - általában utcán érkezünk -, ezen az út kifejezetten hozzáadott az élményhez a három pazar svédasztalos vacsoránk, amiket életünk talán három legkülönlegesebb szállásán költöttünk el. Kivétel nélkül mind hozta mind ízében, kínálatban a szállás színvonalát.

Tipp: délről a Holt Tengerhez lehetőség van az alábbi kitérőkre:

Wadi Numeira

Ma’in Hot Springs

Utolsó nap délelőtt még élveztük a medence és Holt tenger nyújtotta élményeket, kipróbáltuk a Holt tengeri iszap pakolást. Szegény kislányunk, talán ez volt számára az egyetlen kellemetlen élmény a nyaralás alatt, ugyanis még tőlem is megijedt, amikor meglátott tetőtől talpig fekete iszapban. 

Ezen hamar túllendülve, aludt egyet a medence partján, ebédeltünk egyet a szálloda éttermében, majd kora délután megindultunk Amman felé. A reptér mellett leadtuk az autót, vacsorát pedig a reptér gyorséttermében vettünk.

A hazaúttal sem volt gond, lányunk az egészet végig aludtam az ölemben, mi pedig egy csodálatos, élményekben gazdag nyaralást tudhattunk magunk mögött.