Ausztria Gyerekkel - Hosszúhétvége az osztrák Alpokban két kicsivel

Ausztriai kiruccanásunk bázisa, vagyis a szállásunk Puchberg am Schneeberg mellett volt. Szerettem volna egy központi helyet választani, ahonnan minden célpont viszonylag hamar elérhető. 

Kalandból, mesés tájakból és játszótérből nem volt hiány.

Szállás

Egy vendégházban (Haus Lenz) foglaltunk apartmant, ami rendkívül jó választásnak bizonyult a gyerekekkel, ugyanis az udvaron egy hatalmas trambulin, játszótér, függőhinta és sok kiülő is helyet kapott, a felnőtteknek  egy szauna, a szobához pedig egy rendkívül jól felszerelt konyha volt. A túrázós kirándulások után szeretünk este kicsit visszavonulni és magunknak főzni egy gyors meleg vacsorát. Na meg az sem mellékes, hogy ezeket a kiruccanásokat pénztárcabarát programoknak szánjuk a nagyobb utazások mellett.

A szállással szemben volt még egy játszótér, valamint két tó, melyek egyikében fürdeni is lehet, pazar kilátással egy vár romjaira.

Programok

Kivételesen igyekeztem a napjainkat nem túlzsúfolni programokkal, mint általában. Nem könnyű megszokni, hogy gyerekekkel az utazások jóval lassabban - ámde annál tartalmasabban telnek. Hihetetlen milyen érdeklődéssel fordulnak a világ felé, mennyire rá tudnak csodálkozni az élet és a természet apró dolgaira. Utólag már azt mondom, gyerekek előtt nem is megéltük, hanem végigcsináltuk az utazásainkat.

Ezúttal kifejezetten az volt a cél, hogy legyen időnk a semmittevésre, kiülni a pokrócra piknikezni, amikor csak kedvünk tartja, megállni a pataknál kavicsot dobálni, vízben tapicskolni és annyit játszóterezni, amennyit csak a gyerekek szeretnének. Azt sem bántuk, ha a nap végén maradt 1 óránk a szálláson, amikor kicsit mindannyian feltöltődhetünk. A gyerekek kifejezetten élvezik mindig az "új otthont", amit 15 perc alatt tényleg nagyon otthonossá szoktam varázsolni. Élvezik, hogy ilyenkor egy kis térben vagyunk mindannyian, együtt. Az ágy mellett lehet vacsorázni és a konyhából látjuk, ahogy fürdenek. Hol a nagy ágyon ugrálnak, hol az utazós játékokat fedezik fel, számunkra pedig öröm nézni, mennyire felszabadultak ilyenkor. Ez mind-mind új tapasztalás számunkra is, a semmittevés, vagy egyáltalán a szálláson tartózkodás az alváson kívül, de most épp erre volt szükségünk.

Johannesbachklamm

Mivel augusztus ellenére a hegyekbe minden napra esőt és hideget jósoltak,  méginkább megnyugtatott, hogy nem terveztem annyi programot, így ha elkap minket egy vihar, nem sell azon aggódnom, hogy mi marad emiatt ki. Első napra jósolták a legtöbb esőt, így ekkorra szerveztem a legrövidebb programot, mégpedig a Johannesbachklamm meglátogatását, amely még útba is esett.

A szurdok egy gyerekek által is könnyen teljesíthető, viszonylag rövid szakasz.

Megállni Würflach felől érdemes a Klammgasse utca végén. Parkolóhely nem sok van, így akik később érkeznek, a tilosban tudnak megállni. A kiindulópontnál található egy kisebb Hütte is (térképen nincs jelölve?), ami szép időben szinte mindig tele van, az udvarán szuper gyermekjátékok vannak és az itt fogyasztók az étterem külön parkolójában, egészen a szurdok bejáratánál parkolhatnak.

Az útvonal sokak számára 1 óra alatt is kényelmesen oda-vissza megjárható, nekünk ez több, mint 2 órába telt, soksok piknikezéssel és vízben tapicskolással. A látvány kevésbé különleges, mint például a Myrafälle vízeséseknél, de számunkra ez most, így, két kicsi vízimádó gyerekkel sokkal jobbnak bizonyult. Az apró csobogókat ők így is nagyon élvezték, de a legnagyobb előnye az volt, hogy az út szinte egészén, bárhol beleházolhattak mezítláb a vízbe. Többen vizicipőben, végig a patak sziklái közt járva tették meg a távot.

A túra végén a közeli játszótéren töltöttük el az időt, míg ránk nem szakadt az ég. Itt is, ahogy több környékbeli játszótéren, a domborzati viszonyokat kihasználva a dombról lehet egy jó hosszú csúszdán lecsúszni.

Hochschneeberg (Puchberg am Schneeberg)

Nagyon sokat sakkoztunk a programokkal az időjárás miatt, mikor hova mondanak kevesebb esőt és hideget, végül második nap Schneebergre esett a választás. Szuper családi program, a hegyre a híres Salamanderbahn visz fel, melyre érdemes napokkal előbb jegyet foglalni. Ha nem lenne szabad hely a kiszemelt időpontra,akkor se adjuk fel, a jegyek bármikor ingyen átfoglalhatóak, és ezzel sokan élni is szoktak, így nem kizárt, hogy még az utolsó percekben is szabadulnak fel helyek 1-1 járatra. Nekünk is így sikerült jegyet foglalnunk a kirándulás reggelén, hiába volt előző este minden járat telített. Lefelé ugyanígy jöttünk, foglaláskor csak késő délutánra tudtunk ülőhelyeket választani, de a nap folyamán ahogy az emberek látták, hogy ki lassabban, ki gyorsabban teszi meg a kiszemelt túrautat, úgy foglalta át mindenki a jegyét a neki tetsző járatra és mi is találtunk bőven felszabadult helyeket korábbra.

Ami az útvonalat illeti, mi a gyerekekkel a legrövidebb körtúrát választottuk. Ahogy megérkezünk a hegyre, mindenki megrohamozza a hegyoldalt 1-1 fotó erejéig, majd innen egyetlen irányban tudunk elindulni. Rögtön az állomás mellett található egy hatalmas játszótér a gyerekek örömére, egy múzeumterem mosdókkal, ahol hidegebb időkben jól lehet melegedni, valamint nem sokkal odébb egy gyönyörű kápolna mesébe illő kilátással. Az útvonalak a játszótérről indulnak, eltévedni nem lehet, a kiépített sétaúton haladunk, két oldalról tehenek, körülöttünk a felhők, jobb kéz felől pedig a hegy tetején már látszik a kereszt, amihez mi is fel fogunk mászni. Egészen az első hüttéig, a Damböckhausig követjük a kiépített útvonalat. Innen a legtöbb turista egyenesen tovább halad a legnépszerűbb úticél/körútra, a Fischerhütte felé. Egy pillanatra mi is elgondolkodtunk rajta, hogy tovább menjünk, azt mondják gyerekkel is jól járható útvonal, összesen 6 km, de végül nem bántuk meg, hogy nem mentünk tovább. Később láttuk csak, hogy ahhoz a bizonyos hüttéhez hova is kellett volna felmásznunk. A mi gyerekeink állóképességet ez még meghaladta volna, arrólnem is beszélve, hogy mi a sok "csak egy kicsit piknikezzünk" és virágszedés mellett 1 km-t közel 1 óra alatt tettünk meg… Ez majd egy következő kirándulás alkalmával. 

Ezúttal Mi a Damböckhaus lábánál jobbra fel, a sziklás hegyoldalnak vettük az irányt. Az útvonalat a sziklára festett piros-fehér csíkok jelezték. Kislányunk annyira élvezte a jelek keresését és hogy ezáltal ő mutathatta nekünk az utat, hogy közben észre sem vette, micsoda meredek hegyoldalra mászott fel. A következő elágazásnál (tábláknál) szintén nem a kitaposott kavicsos útvonalat, hanem jobbra fel a meredek hegyre, a keresztet követtük. Meseszép látvány tárult elénk a kereszt lábánál. 

Innen már csak pár perc választott el minket, hogy újra visszaérjünk a játszótérre, ezt a pár métert azonban egy eléggé meredek hegyoldalon lefelé kapaszkodva kellett megtennünk. Míg a pici a hátamon aludt, nővére a fáradtság ellenére nagyon élvezte a kihívást. Utólag, mikor lentről látta, hova is mászott fel egyedül, nem csak ő volt nagyon büszke magára, de mi is le voltunk nyűgözve, hogy az a gyermek, aki máskor az utca végéig is lusta elsétálni, képes volt végigcsinálni ezt az útvonalat. 

Sikerült átfoglalnom a jegyeinket korábbi vonatra, de így is maradt még 1 óránk indulásig, amit a gyerekek örömmel töltöttek el a játszótéren. Összesen 3,5 órát tartózkodtunk a hegyen, ami elég kevésnek tűnik, de nekünk éppen elég volt. Készültünk ugyan a hidegre, de nem könnyű elképzelni a lenti kánikulában, mire is számíthatunk odafenn. Már az első 15 percben megbántuk, hogy lent hagytuk a meleg kabátokat, a gyerekek is nagyon fáztak a hatalmas szélben, így sokat kellett mozogniuk. Indulás előtt szintén jött egy viharfelhő óriási szél kíséretében, így alig vártuk, hogy  felmelegedhessünk lefelé a vonaton.

A járat mindkét irányban több helyen is megáll, az egyik megálló különlegessége az itt kapható Schneeberg bukta (4,5€), ami miatt az emberek tömegesen megrohamozzák a büféablakot. Itt a vonat is áll pár percet, hogy megvárja a vásárló utasokat.

Miután leértünk, érdemes még tenni egy kört a vasútállomás melletti kis tó körül, telis-tele tele kisebb és nagyobb halakkal, kacsákkal. A tó körül vagy 3 fagyizó/cukrászda is található és egy szuper játszótér, innen 1 perc sétára pedig egy Billa, ahol akár a reggeli indulás előtt be lehet vásárolni némi harapnivalóból.

Hohe Wand

Harmadik napon a Magyarország irányában útba eső, Schneebergből 30 perc autóúttal elérhető Hohe Wandot látogattuk meg.

Ez egy igazi gyerekparadicsom. Korábban férjemmel ketten is voltunk itt, de nem igazán tett mély benyomást ránk, ellenben gyerekekkel annál nagyobb élmény.

GoogleMaps-en a Streichelzoo-t érdemes beállítani, itt található a Naturpark Centrum, itt lehet megváltani a jegyeket (a túraútvonalakra, az állatokhoz, játszóterekhez és a Skywalk-ra is ezzel lehet belépni, felnőtt 4,5€, gyerek 3 évtől 2€, a parkolási díjat tartalmazza).

Szépen kiépített mosdók, pelenkázó, játszótér és rengeteg állat található a centrum tövében. A kecskéket simogatni is lehet, és a legtöbb állatnak lehet vásárolni eledelt. Mi itt szintén a rövidebb útvonalak közül választottunk. Szuper tematikus ösvények vannak, mint a Hexenwald (Boszorkányerdő), Tiergehege (Állatok) és a Schatzrunde (kincskereső), melyek mindegyike 1 órás körtúra. Mi az utóbbit választottuk, ami egy új játék gyerekeknek és talán a legélménydúsabb útvonal. Egy mese vezeti végig a gyerekeket az egyes pontokon, amiket nekik kell megkeresniük, miközben a mese szereplőinek segítenek a kincs megtalálásában. A mese elég hosszú, internetről érdemes letölteni a magyar verziót (https://www.naturpark-hohewand.at/schatz-der-hohen-wand). Az én 5 évesemet most nem igazán kötötte le a történet, pedig igazán jó kis feladatokat kínál. Rögtön az állatsimogató után található egy térkép, érdemes lefotózni, ez alapján kell végig haladni, de a táblákon jelzett számok is mutatják mindig a soron következő pontot. 

Alapvetően az egész útvonal járható (nagy kerekű)babakocsival. Az 1 órás útvonalat mi itt is közel 3 óra alatt tettük meg sok sok játszóterezéssel, piknikkel és állatsimogatókkal. Az útvonal nem távolodik el nagyon a Centrumtól, az autóhoz bármikor vissza lehet menni. Ha valaki nem szeretne még ennyit sem sétálni, közvetlenül a Centrum mellett található a játszótéren és állatokon kívül egy labirintus, az Érzékek erdeje, a kincskeresés első 10+ pontja és ezek feladatai. Az útvonal a főút két oldalán tesz meg 1-1 kört, az út alatt egy alagúton keresztül (is) lehet átjutni. A főút centrummal szembeni oldalán található egy hütte és egy játszótér, valamint a legtávolabbi ponton is akad egy hiperszuper játszótér óriás csúszdával és mozival a gyerekeknek. Utunkat szinte végig kísérik az állatok, akinek pedig maradt még energiája, felmászhat a kilátó toronyba is.

Innen autóval mentünk tovább a pár kilométerre található Skywalk kilátóponthoz. Ez nem járható babakocsival, kissé sziklás, néhol csúszós szakaszon kell megtennünk azt a párszáz métert, míg a parkolóból a kilátóhoz érünk.

Rax

Nem feltétlenül szerettünk volna utolsó nap is a magas hegyekben túrázni, a gyerkőcök azonban annyit emlegették a felvonót, hogy meggyőztem magam és vettünk egy Schneeberg-Rax kombiticketet, így kedvezményes áron lehetett a Salamandravasútra és a Rax felvonóra kombijegyet vásárolni.

A jegyek itt is bármikor, 1 kattintással a visszaigazoló e-mailből vagy ott helyben átfoglalhatók, így nem kell azon stresszelni, hogy mikor érünk oda vagy mennyit túrázunk.

A felvonó alsó állomásán van egy kisebb játszótér, fent viszont csak egy tányéros drótkötél csúszda (vagy hívják akárminek) található. Utolsó napra már fogytán volt a gyerekek energiája és bevallom aznap az enyém is cserben hagyott, így miután megcsodáltuk a kilátást a hütte melletti napágyakról, csak egy egészen kis kört tettünk a fennsíkon. Egészen pontosan a Gatterkreuzig jutottunk, ott ugyanis a gyerekeket annyira lekötötte, hogy várakat és vonatot építsenek a kereszt elé összehordottott kavicsokból, hogy alig lehetett őket elhozni onnan. 

A legrövidebb ajánlott útvonal és egyben a legtöbbek által megtett kör célja egyébként az Ottohaus. A táblák szerint ez 35 perc séta oda és ugyanennyi vissza. Internetes leírások 1,5-2 órát említenek erre a távra. Mivel mi másoknál tényleg jóval lassabban haladtunk és ma már tényleg minden 100 méteren megpihentek a gyerekek (na jó, a pici az elmúlt napok lelkesedése után ma jó, ha 10 métert megtett a saját lábán), így a további séta helyett egy jó gőzgombócra szavaztunk, mielőtt vissza indultunk a felvonóval. 

Teli gyomorral a hegy lábánál a gyerekek játszótereztek még egy utolsót, majd utolsó utáni programként hazaindulás előtt meglátogattuk még a felvonótól 1,2 km-re található Höllentalt, amely a Schwarza-patak völgyének elnevezése. Az út mentén kialakított parkolókból könnyedén le lehet sétálni a vízhez, ahol egy gumicsizmában a gyerekek akár bele is gázolhatnak a sekélyebb részeken. Egy rövid élvezkedés után már éppen leszakadni kezdett az ég, így a lehető legjobbkor vettük hazafelé az irányt.

Élményfaktor

Ami az élményt illeti, számunkra egyértelműen Schneeberg volt a kedvenc. Csodálatos panoráma kísérte végig az utunk, mindenütt tehenek, különböző domborzati viszonyok, a legrövidebb útvonalak is változatosak, a gyerekeknek pedig szuper levezetés a játszótér.

Gyermekeink szemszögéből a Hohe Wand egy igazi paradicsom, rengeteg játszótérrel, amerre csak megyünk állatokkal, tematikus látnivalókkal, feladatokkal, kincskereséssel és könnyű útvonalakkal. Itt nem a kilátás dominál, annál inkább a programok.

Rax számunkra minden szempontból alulmaradt. Nem kifejezetten gyermekes úticél, amit egyébként nem is bánnánk, de maga az útvonal is nagyon ingerszegény, főleg ami az elejét illeti, így sokkal lassabban telik az idő és a már megszokott kilátást is hiányoltuk.

Időjárás

Nehéz elképzelni a lenti 30 fokok után, mi vár majd ránk odafenn a fennsíkon. Első napunkon Schneebergre 17-20 fokot jósoltak, mi egy vastag thermopulóverben indultunk útnak. Mivel reggel a völgyben sem volt több 17 foknál, mégis melegünk volt, vissza is tettük a kabátokat az autóba. Ahogy a vonatból kiszálltunk, hamar megbántuk, hogy lent maradtak a meleg ruhák, a gyerekek majd megfagytak, rólam nem is beszélve. Esőkabát volt nálunk, azt adtam rájuk szél ellen, de így is átfagyva siettünk vissza a  vonatra.

Másnap a Hohe Wand-ra 18-22 fokot jósoltak. Még jó, hogy közel volt az autó, a szél miatt ugyanis itt is olyan hideg volt reggel, hogy minden meleg ruhát, amit találtunk, felvettük. Napközben, ahogy bújt elő a nap, úgy kerültek le rólunk a rétegek, voltunk ujjatlanban vékony nadrággal, majd délután 2-kor újra bélelt nadrágban, a gyerekek softshellben és vastag pulóverekben. Az időjárás teljes mértékben kiszámíthatatlan, a nap és a szél rendkívül sokat számít.

A Rax-ra jósoltak a leghidegebbet, 14-15-fokot, így minden meleg ruhákat, amit csak találtunk, felpakoltuk magunkra. Legnagyobb meglepetésünkre szélcsendben és gyönyörű napsütésben alig egy ujjatlanban sétálgattunk a fennsíkon. Néha-néha előkerültek a hosszuujjú pólók és mellények, de az idő jó részében nem tudtuk már hova tegyük, hogy cipeljük azt a sok meleg ruhát, amivel készültünk.